Ez a nő se normális … 2008. október

Döbbenetes mazochista hajlam lehet bennem, amit még eddig nem engedtem a felszinre törni, mert ellenkezhet – és biztos, hogy ellenkezik is – az eszem által diktáltakkal…

Adatlapokat néztem és egy nö fotói végignézésésnél szó szerint kiakadtam….
Az elején, amikor látom az albumban az összes képet, az volt a szándékomban, hogy "na, ezt képtelen vagyok végignézni, mert annyira undorit és visszataszit" és nem sok kellett hozzá, hogy egy biró társamat kérjem meg, hogy nézze át a képeket, mert én képtelen vagyok rá…

Aztán erőt vettem magamon és végignéztem…
És a végén azt vettem magamon észre – nagy megdöbbenéssel – hogy taszitó hatása mellett mérhetetlenül fel is izgattak ezek a szadista képek.
Mielőtt bárki félreértené, nem azért izgattak fel, mert hirtelen vágyam támadt a saját nememre!
Nem. Azért izgattak fel, mert a végén már elképzeltem – sőt képzelni se kellett, mert a képek megállithatatlanul ömlöttek elém! – hogy én vagyok a nő helyében, velem tesz meg az Uram ilyen dolgokat. Olyanokat, amitől rettegek és rettegnék is, de valami magam számára se érthető – és még perverznek tartott – vágytól hajtva vágyok is ilyen kiszolgáltatott és megkinzott helyzetben lenni, minden félelmem és iszonyatom ellenére…..

Megint megdöbbentem magamon. … Mint már sokszor az elmúlt másfél évben.
Mi jöhet még?????
Nem tudom.
És egyszerre rettegek és sóvárgok. A saját vágyaimtól félek.

….mekkora változás…. no comment…ilyen az ember…Ecce homo.

—————

Az elején azt gondoltam, hogy "na, ez a nő se normális"…
Hát én az vagyok???????

———————

Kéj és kin

Valaha kéjre vágytam.
Gyengéd, simogató kéjre.
Ma már kin is kell, hogy a kéj
tényleg kéj maradjon.
Mazochista énem felszinre igyekszik,
bár még küzd a kognitiv funkciók láncaival.
De győzni fog, kétségem nincs már.
Szégyen van még bennem,
a nehezen vállalt "perverziók" miatt.
Még Elötted is szégyenlem magam, Szerelmem.
De sóvárgom a kint,
melyet adni tudsz,
és amellyel gyönyöröm az égig repited.
Vágyom uralmadnak nemcsak szellemi,
hanem fizikai erejét is.
És kegyetlenségedet.
Vágyom Töled a kinnal átszőtt kéjt,
kérlek, Uram, add meg.
Enélkül nem vagyok teljes.
A vágyva rettegett fájdalom
csapdájában élek.
Csak Te tudsz kimenteni.
Kéjjel átszőtt kinnal
földre tiporni
és Magadhoz emelni.
Csak akkor leszek ujra teljes.

——————————–

Már megint gondolkozam. A Drágám szerint ez a legfőbb bajom, hogy állandóan gondolkozok és csak hülyeségek jutnak az eszembe
De amin most gondolkoztam, az szerintem nem hülyeség. Kivételesen

A rettegésen gondolkoztam.
Azon, hogy miért vágyok én a fájdalom elött járó rettegésre. És miért mondom azt, hogy mazo vagyok, mert élvezem a fájdalmat.
Hát nem élvezem. És szerintem nincs is olyan ember, aki ténylegesen magát a fájdalmat élvezné. Mert a fájdalom nem jó. A fájdalom fáj.
De ez a fájdalom nem egyenlő a mindennapok egyszerű fájdalmaival. Éspadig azért, mert az ember már várja, készül rá ugyan, de felkészülni nem tud. És épp ezért retteg tőle. Na, szerintem ebben a rettegésben van a kulcs.
Egy biokémikus valószinüleg lazán meg tudná magyarázni ennek a hormonális okait. Én is olvastam már róla, az endorfinról, az adrenalinról, ami saját szervezetünk által gyártott kábitószer. És aminek a végső hatása jó.

Ez a rettegés, ami elöre eltölti már az embert, ez a kulcs. Mert ez nem egyenlö a hétköznapi rettegéseinkkel.
Nem egyenlő azzal, hogy lassan már mindenki retteg, mert mindenkit fenyeget a pénztelenség, az egzisztenciális bizonytalanság. És is rettegek ezektől. És rettegek attól, hogy mivé lesz a gyerekem élete, még attól is rettegek, hogy ha este elmegy szórakozni, nehogy megtámadják, hiába felnött már. És mindannyian félünk, rettegünk a betegségektöl, az öregségtöl, a magánytól, a haláltól….
És ezek a rettegések már mindennaposak. És nem jók. Mert lassan felőrlik az ember lelkét…

A BDSM, ill. az SM elöre vetitett rettegése viszont jó. Mert tudja az ember, hogy fél, retteg, fájni fog, szenvedni fog, de a végén valami mérhetetlen öröm és kielégülés tölti el.

Na, ezt neveztem én el most magamban pozitiv rettegésnek